Miután megszületett a döntés, hogy nekem szükségem van egy honlapra, az első felmerülő kérdés az volt, hol fényképezzem a modelleket? A szakirodalmakat végigtanulmányozva a neten arra jutottam, hogy ezt igazán csak egy terepasztalon vagy egy diorámán lehet igényes módon megoldani. Mivel a terepasztalom elkészülte egyelőre csak a következő ötéves terv végére várható, így a dioráma mellett tettem le a voksomat.

A modellezési irányvonalam az Ep V-ös magyar vonatkozású és Magyarországra bejáró vonatainak mezsgyéjén halad, így adva volt a feladat. Egy kicsi, magyaros hangulatú, 2 vágányos állomást kell készíteni. Egyből az Auhagen Sellye makettje jutott eszembe, amit szerencsére a ModellKit-ben még sikerült megszereznem. Az első meglepetés akkor ért, mikor itthon kicsomagoltam az „apróságot”. Akárhogy nézegettem, valahogy kicsinek tűnt az épület. Statikus lévén egyből vonalzót ragadtam és méricskélni kezdtem. Az eredmény: ez bizony nem H0 méretarány! Valahol a TT és a H0 között mozogtak az értékek.

Így Sellyét elvetettem és újabb túrára indultam. A Modell&Hobby boltjában hosszas keresgélés után a Faller 110104 cikkszámú állomására esett a választás. Ezt kiegészítve pár fával, emberkével és a Vulcanmodell MÁV kerítésével már minden adott volt a munka megkezdéséhez.

Első lépésként a pince mélyéről előbányásztam egy 80x30 cm méretű, egykor polcnak szánt bútorlap darabot. Erre PalmaTex erős ragasztóval ráragasztottam 2 réteg parafát, így tűntetve el az állomásépület peronja és a terepszint közötti, a valóságban 35 cm-nek megfelelő ugrást.

Második lépésként elhelyezésre került a MÁV kerítés. A Vulcanmodell új terméke egész jó benyomást tett rám. Kedvező áron, egyszerű összeépíthetőséggel és egy kis koszolással nagyon élethűen visszaadja az eredeti „fílinget”. A kerítés által határolt részeket NOCH márkájú fűmaggal szórtam be. A végeredmény egy frissen locsolt és nyírt, tökéletesen sík angol golfpályára emlékeztet. Ötletem nem volt arra, hogy ezt hogyan lehetne kicsit gazosítani és kiégett jellegűvé tenni, így egyenlőre meghagytam ilyennek. Szóval ezen a téren még van mit fejlődni :-)

Negyedik lépés az ágyazat készítése és a vágányok környezetében a gyöngykavics elhelyezése volt. Próbálkoztam az Indóház 2005. októberi számában leírt módszerrel, hogy az előre elhelyezett ágyazatot végiglocsolom ragasztóval, de sajnos a peront már véglegesen elhelyeztem és a lecsorgó ragasztólét a fotópapír, felszívta, a festék pedig elmosódott. Így ezt a megoldást el kellett vetnem. Maradt Paksinuti módszere, melyet kis gyakorlás után egész jól sikerült alkalmazni.

A vágányok közötti részen gyöngykavics utánzatot terítettem el. Ez a gyerkőcök homokozójából kitermelt és jól átszitált 0/1-es homokból készült. Szerintem egész jó benyomást kelt.

Íme a kész peron az ágyazatos vágányokkal.

Itt pedig már az állomás épület is finisel.

Így már kezdett egész pofásan kinézni az állomás, csak túlságosan „steril” jellege volt. Hát igen, az antikolás nagyon hiányzott. Ettől tartottam a legjobban és az erre irányuló próbálkozások nem jártak túl nagy sikerrel.

Vívódásomnak Vika barátom (a Zügynök Úr) vetett véget - aki ugyebár nem ismer lehetetlent a modellezésben – egy speciális por segítségével. A por működési elvét és márkáját nem ismerem, de a púderhez hasonló állagú, ecsettel felvihető és több színben létező termék. Egyetlen hátránya, hogy szinte mindenen megtapad, amire rákerül és onnan eltávolítani már nem lehet. Szóval óvatosan kell vele bánni. Íme végeredmény, a kész dioráma:

Ekkor már csak egy apróság volt hátra, amiről gyorsan kiderült, hogy nem is olyan apróság. A háttér. Próbálkoztam fehér fallal, nem fehér fallal, terméskő fallal, virágokkal, de egyik sem jött be.

Aztán nekiálltam az itthoni fényképarchívumokat böngészni. Gondoltam onnan kiollózok egy darabot, kinyomtatom és felragasztom egy deszkára. Az ötlet jó volt, a választott téma viszont megosztotta a T. Nagyérdeműt. Döntse el mindenki milyen lett! (nekem tetszett)