Hogy is kezdődött?
2003 novemberében épp a feleségemet vártam a Lurdy házban, mert estére mozijegyünk volt.
Kicsit korábban értem a tett helyszínére, mint Ő, ezért gondoltam körbenézek és vásárolgatok kicsit. Így botlottam bele a Modell&Hobby boltjába.
Mivel akkortájt már vagy 15 éve nem láttam vasútmodellt, kissé elcsodálkoztam, hova fejlődött a világ. Körbenéztem, kérdezgettem az eladókat és végül egy Roco katalógussal a kezemben távoztam a boltból, mondván majd otthon elmélyülök a témában. Hossza tanulmányozás után sikerült kiválasztanom a Roco 41230 számú start szettjét. Br17 + 2 személy + 2 tehervagon, egy dilikör, na meg a vezérlés. Ideig-óráig le is foglalt a dolog, de akkortájt kezdtünk építkezni, megszületett az első gyerkőc és valahogy nem jutott idő a vonatokra.
Aztán minden előzmény nélkül 2005. márciusában a párom egy Szilivel és 2 Fugi kocsival lepett meg névnapomon, melyhez az alábbi mondatot fűzte: „Azért magyar modelleket választottam, mert ezeket a valóságban is meg lehet nézni bármikor…” És ez a mondat szöget ütött a fejemben. Egyből előjöttek a gyerekkori emlékek, mikor órákig képes voltam az állomáson nézegetni a vonatokat és rájöttem, szinte minden nagyvashoz köt valami kedves kis emlék. Egyszóval ezzel a mondattal dőlt el, hogy leendő terepasztalom vázát a jelenkor magyar mozdonyai és gördülőállománya fogják képezni.
Másnap egyből indultam is az EuroCenterben található modell boltba. Volt akkor még Szergej, Nohab, Y kocsik a Sachsen-től, szóval minden, mi szem-szájnak ingere. Aztán egy gyors fejszámolást követően arra a következtetésre jutottam, hogy ez aztán nem egy olcsó hobby. És ez vissza is vetette a lelkesedésemet egy jó időre…
Egészen addig, míg egy ártalmatlannak tűnő bevásárlás alkalmával megpillantottam az újságosnál az Indóház 2005. októberi számát és megvettem. Ebben volt a Gützold és a Roco Szergejek összehasonlító tesztje, valamint egy kétoldalas cikk a Gosa kocsikról. Na akkor vesztem el végleg.
Épp kezdett kifutni (vagy már ki is futott) az összes magyar vonatkozású modell, így őrült beszerző körutakba kezdtem. Szergejt Ausztriából, Nohabot Szegedről Gosa-t Németországból tudtam vásárolni. Azt hittem, ha ezeket sikerül megszereznem, akkor már csak a pályaépítéssel kell foglalkoznom.
De tévedtem, az áramlat sodor(t) tovább magával, először beleszerettem a GySEV zöld sárga nagyvasaiba, utána pedig minden olyan vonatba, amivel itthon találkozni lehet.
Itt tartok jelenleg, a modelleket gyűjtögetem szorgalmasan, elkészült az első , a terepasztal tervezése pedig folyamatos tevékenységgé vált az életemben (épp a 657. verziónál tartok)
...
  ne tovább |
